Néha elkap a flow és olyankor belenézek pár trash műsorba. Azon gondolkoztam, vajon az milyen igazi képet adna a társadalmunkról, ha Hajdú Péter meghívna magához 24 órára egy vendéget a Life TV-s műsorába, aki egyfolytában a telefonját nyomkodja, és ha pl. feltenne neki Hajdú valamilyen kérdést, akkor az interjúalany nem válaszolna neki azonnal, hanem kérne tőle egy kis türelmet, míg szorgosan bepötyögi az üziket a telójába, aztán visszakérdezne, hogy bocs, mit is kérdeztél?

Indokolatlan dolgok ma:
1. kilométeres sor előttem a postán,
2. kilométeres sor mögöttem a postán,
3. én a postán.

Lassan minden megváltozik. Például az is, hogy míg régen inni jártam a barátaimmal a focipályára, most már egyedül futni.

Néha el tudok odáig jutni, hogy úgy gondolom, igazából minden rendben van. 

De aztán a következő pillanatban azt álmodom, hogy L.L. Juniorral vadul szexelek - aki a fantáziámban egyébként kicsit úgy nézett ki, mint Zámbó Krisztián -, és újra elbizonytalanodok.

Átvészeltem egy szakítást, így az elmúlt évben háromszor költöztem, a jelenlegi helyre október végén. Pár hónapja már úgy éreztem, hogy a lelkem megnyugodott, megtaláltam a helyem mind környezet, mind lakótárs szempontjából. Azzal a kolléganőmmel költöztem össze, akivel együtt kezdtünk el dolgozni a vidámparkban, és a kezdetektől fogva nagyon jól kijöttünk egymással. Az együttélés annyira természetesen működött, mintha sosem lett volna másképp. Ugyanakkor megint megsimogatta az arcomat a változás lóf fuvallatja, hiszen most először alakultak úgy a dolgok, hogy egyedül fogok lakni.

- Szörnyen érzem magam.
- Nem csodálom. Meg vagy veszve, amikor iszol!
- Te mondod? Egy olyan fal mellett ülök, amit alig két hete hánytál le.